Már az előző írásokból is kitűnik, hogy ipari termelés nem folyt a településen, kizárólag csak mezőgazdasággal foglalkoztak. Ez többnyire növénytermesztésből és állattartásból állt. Ebben az egész család részt vett. Az egykori adatokból például kitűnik, a nagy 300-800 darab juhállomány. Ez nemcsak a táplálkozás, de a ruházkodáshoz is szükséges volt. Háziiparral csak saját szükségletre dolgoztak, de azt nagyon nagy szorgalommal. A gyapjút rokkán megfonták, lehetőleg karácsonyig. A felhasználási célnak megfelelően 2-3 szálasra sodorták. Készült belőle kis és nagy vállkendő, mellény, pulóver, zokni, harisnya és pacsker. Mindezt kézi kötéssel és horgolással végezték a ház asszonyai – és annyit, hogy a következő télig kitartson. Legtöbb a pacskerből kellett, évente 3-5 párt is elnyűttek, hiszen cipőt csak nagy ünnepeken hordtak.

A gyapjú festését is házilag végezték, vett, fekete festékkel vagy vad dió héjával barnára. A pacsker és a női harisnya mindig fekete volt. A hétköznapi pacskert zsákvászonnal, házilag talpalták, az ünneplőt cipész talpalta bőrrel. Rossz időben fa klumpát húztak, vagyis pacskerrel bújtak a klumpába, amit az ajtó előtt levetettek, a lakásba csak pacskerral mentek be.

Mivel kenderáztató is volt, helye még ismeretes, kendert is fontak, ezt másutt szövették vagy kész árura cserélték. A visszaemlékezések szerint Újpetrén(Rácpetrén) és Hirden volt szövő, ezek pénzért, vagy részben vállalták a kenderfonál szövését. Meglehetősen sok kellett a kender kelméből is, hiszen házi szövésű volt a lepedő, a törülköző, az abrosz, a terményes zsák, sőt a Kindstuch is.
A Kindstuch gyapjúfonalból, gyakran 8-10 színből, színes sima- és mintás csíkozásból illetve ezek váltakozásából szövődött, a mester ötletei és ízlése szerint. Ez a kisgyermek cipelésére és egyben melegen tartására szolgáló alkalmatosság volt. Kétféle szélességben: szimpla és dupla volt. Hossza kb. 2,5 méter – szélessége 70 és 140 cm között volt.

Ezen felül a hímzésre is sok időt szántak, hiszen hímzett volt az ágynemű, a terítő, a törülköző vége, az ünneplő női ing eleje és ujja, a szekrény és stelázsi csík, valamint még az alsószoknyának a széle is!

A férfiak hétköznapi ruházatát (inget, férfi alsót, gyermekruhát – hiszen ruhában és nem nadrágban jártak a kisfiúk 2 éves korukig!) is a ház asszonyai varrták. Csak az ünneplő női ruhákat, a férfi öltönyöket és felsőnadrágokat varatták, a varrónőnél illetve a szabónál.

Ezen felül hetente kellett kemencényi kenyeret is sütni. Lányos háznál főleg!

Évről-évre ismétlődő feladat volt a tollfosztás. Meglehetősen sok kellett. Egy ágynyit pedig még a legszegényebb is kapott, úgymond stafírung gyanánt (még egy fiús háznál is!).

Van/ lenne-e még olyan ember, de főként asszony, aki mindezt erővel, türelemmel és kitartással győzné??